Ebben a pillanatban lehetetlen küldetésnek tűnik, hogy annak a bizonyos 10 napnak az eseményeit 2 oldalba sűrítsem, de nekikezdek. Megpróbálom összeszedni a gondolataim, hogy mindannyian átélhessétek kicsit, mit is jelent egy nemzetközi aranykulcs kongresszuson részt venni.

 

Mit is jelent a nagy öregekkel eszmét cserélni, mit is jelent egy mexikói concierge-t hallgatva, annak mindennapjait átélni, vagy éppen Isadore Sharpnak, a Four Seasons megálmodójának beszédét hallgatni. Leírhatatlan, felemelő, fantasztikus, elgondolkodtató és még millió jelző jut eszembe róluk.

Életem első, és remélem, nem utolsó aranykulcs kongresszusán Kanadában, a juharszirup hazájában, amelyet tudvalevőleg fenyőfából nyernek ( akik ott voltak, tudják) vettem részt.

Velem voltak még 6-an, ők 6-an, akikkel feledhetetlen pillanatokat éltem át.

Az oda út zökkenőmentesen zajlott, még a párizsi csatlakozást is elértük. Torontóba kissé fáradtan, de időben megérkeztünk. A körülményes, lassú transzfer, és a nem kész szobák ellenére is, felfrissülve értünk az esti nyitó ceremóniára, amelyet az Ontario múzeumban rendeztek meg.  Nem nehéz kitalálni, hogy ekkor még csak azok a kollégák beszélgettek egymással, akik a korábbi kongresszusokon már megismerkedtek. A falatkák ízletesek voltak, a hangulat kellemes, de még nem túl közvetlen és oldott. Talán éppen ezért volt a késő esti program a The Sultanâ019s Tent nevű bárban, hogy kissé lazuljon a társaság. Alakult tánccal, koktélozással.

Az első napon a Comite Directeur U.I.C.H meetingen vett részt elnökünk, első titkárunk és  Andy Pongo jelöltünk is. Mi többiek addig várost néztünk. Ültünk hop on hop off buszon, hajóztunk az Ontario-tavon, sétáltunk a â01Ekarcolókâ01D között, megcsodáltuk a kilátást a CN Tower-ből, sőt Yorkville butikjaiban is bámészkodtunk. Este kb 20 fős csapatokat alakítottunk, és a toronto-i kollégák vezetésével különböző éttermekbe látogattunk. Én egy Ki nevű modern, japán étteremben jártam, ahol több tájegység saké-ját is megkóstolhattam szakavatott saké-sommelier irányításával. Ezen a vacsorán már igazán volt lehetőség, hogy megismerjük egymást. Az én csapatomban osztrák, német, mexikói, kanadai és belga kollégák is voltak. Az este fantasztikus hangulatban telt, amelynek megkoronázása a szállodába visszatérés után egy közös éneklés volt. Minden ország valamilyen saját nemzetére jellemző kis dalt adott elő, nagy sikerrel.

A második nap teljes egészében a szállodában zajlott. Symposium délelőtt, Közgyűlés délután. Érdekes volt hallgatni Holly Stiel könyvének promotálását, születésének történetét, vagy a concierge kollégák fizetésének, juttatásainak alakulását. Az estét a britekhez csatlakozva töltöttük, majd a magyar delegáció kissé megfáradtan nyugovóra tért, pedig a Muzik Nigh Clubban folytatódott a többieknek az este. Na, ezt sajnáljuk, hogy kimaradt.

A következő a kirándulás napja volt. Láttuk a Niagara-vízesést, sétáltunk a Niagara-on-the-lake nevű városkában, sőt a Fort George erőd ágyúit is elsütötték a kedvünkért. A program koronája a Jackson-Triggs borászat borkóstója, borvacsorája volt. Fáradtan, élményekkel tele értünk vissza a szállodába.

A kongresszus befejező napjának délelőttje újra symposiummal telt, délután pedig az éves általános meeting zajlott. Az este a Brooks Brothersâ019 Store-ban folytatódott, ahol mindenki borral és apró falatkákkal hangolódhatott az elegáns férfiruhák között a gálavacsorára.

A gálavacsora fergeteges buliba torkolott, ahol a résztvevők, volt aki mezítláb, tombolt a táncparketten.

Az ötödik nap számunkra még nem a hazautazást jelentette, hiszen bérelt autóinkkal nekivágtunk a kanadai tájnak. Ottawa felé vettük az irányt, útba ejtve egy fantasztikus 1000 sziget túrát, ami a hideg, esős idő ellenére is felejthetetlen volt. Kb 400 km vezetés után már úgy éreztük közel vagyunk a célunkhoz, hiszen â01Eegy irányba mentek az áramvezetékek isâ01D. Közben többen aggódtak, hiszen az â01Eipod dokkoló leszívja az aksitâ01D, így maradt a rádióhallgatás. Ottawába megérkezve rögtön tudtuk, mi az, amit biztosan meg kell néznünk másnap: a Parlament épületét. Bár tapasztalt kollégánk óva intett bennünket, hogy â01E ne menjünk közel hozzá, nem tudni mit akarâ01D, mégis megtettük.

Körbejártuk, megcsodáltuk, lefotóztuk és belülről is meglátogattuk az ottawai Parlament viktoriánus, neogótikus épületét. Átsétáltunk a piac negyeden, lefotóztuk a gyönyörű múzeum épületeket. Majd elindultunk Montréal felé. Kora estére érkeztünk meg a szenzációs belvárosi szállodánkba, ahonnan gyors regenerálódás után elindultunk vacsorázni. Olyan megtiszteltetés ért bennünket, hogy a vendéglátónk nem más, mint Virginia Casale , a nemzetközi aranykulcs új elnöke volt. Az otthonában látott vendégül bennünket, ahol szintén olasz származású férje készítette, és tálalta fel a több fogásos vacsorát. Mindenki nagyon jól érezte magát.

Másnap rossz időre ébredtünk, de nem hagytuk ki a városnézést. Néhány órát magunk sétálgattunk a szálloda környékén, majd egy privát túrán vettünk részt délután. A búcsúesténken egy sörözőben gyűlt össze a társaság. Viccelődve, nevetve, iszogatva zártuk le a túránkat.

Az utazás napja gyorsan telt. Mivel az időjárás sokat változott egyénileg, vagy kis csoportokban fedeztük fel a várost, vásároltuk meg az utolsó ajándékainkat és készültünk a hosszú utazásra.

A haza út jól indult, de sajnos a párizsi reptéren köszönhetően a hosszadalmas útlevél vizsgálatnak a kis delegációnk egy része lekéste a budapesti járatot. A hamarabb hazajutottak sem jártak maradéktalanul jól, a bőröndök elvesztek. De szerencsére a esti járaton már rajta voltak, és mindenki még aznap meg is kapta.

Elképesztő, hihetetlen, fantasztikus, sokáig tudnám sorolni a jelzőket, amíg kavarognak bennem, miközben felidéztem a 10 nap történéseit.

Nagyon örülök, és büszke vagyok arra, hogy a Magyar Aranykulcs tagja lehetek. A társaságnak, amelynek elnöke, Ungár Tamás lehetővé tette, hogy részt vegyek ezen a fantasztikus utazáson, a szponzoroknak, akik hozzájárulásukkal jelentősen megkönnyítették a körülményeinket, és kollégáimnak , Judák Andrisnak, Kalmár Gyuri bácsinak, Schneider Lacinak, Zsida Lacinak,Huber Márknak és Szűcs Áronnak, hogy páratlan társaságukkal emelték az utazás fényét. Köszönöm mindannyiotoknak.

Vive les Clefs dâ019Or!