Magyar Aranykulcs történetének legtöbb irányba szerteágazó és máig elevenen ható fejezete az I.C.I. magyar tagozatának megalakítása és működése. Ezt azonban nem lehet csupán szárazon, kronológiai sorrendben követni, ehhez szükséges a közeg ismerete, melynek keretei között ez végbement. Szójátékkal élve: a háttér az előzmény.

Kiindulópontunk 1957. A szállodák felvettek portás szakma tanulására jelentkező, érettségizett fiatalokat, akiknek tanulóideje másfél év volt, vizsga után szakmunkás-bizonyítványt kaptak. (A tanulóidőt később 2 évre emelték.) A 70-es évek elejéig ez a képzés működött. Aztán megszüntették… Miért és kinek a javaslatára? Legyen ez egy diplomamunka kutatási témája, de néhány gondolattal tudok irányt mutatni.

A szállodai portásokra ezidőtájt a szakma különböző berkeiben és hivatali szintjein ellenérzéssel gondoltak. Állítólag az egyik szállodavállalat vezérigazgatójának véleménye is az volt, hogy „a portás a szükséges rossz”. Ezt táplálhatta a portán elérhető borravaló mértékének felnagyítása; a tény, hogy komoly borravalót könnyebb, elegánsabb munkával tudtak elérni, mint például az éttermi dolgozók; továbbá számos „stikli” és „lebukás”, melynek híre gyorsan terjedt róluk a szakmában. Elképzelhető, hogy ezek, összességükben végül egy negatív értékelést eredményeztek, mely a szállodai portás szakma erkölcsi leminősítéséhez, következésképpen a portás képzés megszüntetéséhez vezetett. Ennek szakmán belüli hatását és következményeit e helyen nem kívánom elemezni, mindenesetre abszurd és méltatlan helyzetet teremtettek a tollvonást meghúzó főokosok. Ez ellen szakmán belülről ugyan ágálhattunk; értekezleteken felszólalhattunk, de ez eredménytelen maradt, hiszen „odafent” nem vonták vissza az általuk hozott döntéseket. Az idő múlásával azonban egyre inkább érződött a szükség a szakoktatás szövetén okozott szakítás befoltozására, sőt műstoppolására.

Ezek voltak tehát a körülmények, és most lehet megadni a kezdőhangot az „I.C.I. Nyitány” megszólaltatásához.

Az I.C.I. – International Concierge Institute – létrehozása Jean Gillet nevéhez fűződik.  Ő az  Aranykulcs Szervezetet megalapító Ferdinand Gillet fia, aki apja nyomdokain végigjárta a szakmai ranglétrát és stílszerűen magasra emelte a családi hagyományt; a Meurice nevű párizsi luxusszálloda igazgatójaként zárta szakmai karrierjét. Az igazgatói székből ugyan felállt, de apja emlékéhez hű maradt és elviekben nem szakadt el a szállodai portáspulttól; a taglétszámban folyamatosan bővülő, ennek révén nemzetközi szervezetté váló U.I.P.G.H. főtanácsosa és tiszteletbeli elnöke maradt élete végéig.

Az U.I.P.G.H. 1982-ben Barcelonában tartott kongresszusán 21 ország képviselői szavazták meg azt a döntést, mely határozatba foglalta az I.C.I. létrehozását és J. Gillet kapta a megbízást, hogy a messze jövendőnek szólóan is szervezze meg a szakmai ismeretek átadását.

Ehhez a feladathoz saját kapcsolatrendszere révén számíthatott a szállodaláncok és a nemzetközi idegenforgalom érdekelt intézményeinek támogatására. A megindult munkához együttműködő partnerként megnyerte Jean Meimon-t, egy párizsi gazdasági főiskola igazgatóját és 1983-ban, Párizsban a Nemzetközi Szállodaportásképző Intézet megnyitotta kapuját.

Gunst András párizsi tartózkodása, az U.I.P.G.H. vezető személyiségeivel történő megismerkedése során tájékoztatást kapott az I.C.I. működéséről. A Magyar Aranykulcs létrehozásával és annak a Nemzetközi Szervezetbe történő felvételével megnyílt a lehetőség a szállodai portás képzés Aranykulcs kereteken belüli megszervezéséhez.

Az említett, 1985. márciusi U.I.P.G.H. találkozó után Gunst András beindította a gépezetet. Felhasználta széleskörű ismertségét, a rá jellemző kitartással ostromolt mindenkit és a kapcsolatrendszerén belüli döntéshozó vezetőket egymás után nyerte meg elképzelésének.

Hogy ez hány szereplős játék volt, azt lehetetlen kimutatni, de mondhatjuk, hogy nem létezett olyan fórum és vezető, akit ne keresett volna meg. Szokásosan, óriási energiát fektetett e munkába; ennek során neve és személyisége összeforrott a szállodai portáspultban folyó munkának az addigiaknál magasabb szintű szakmai elismertetésére irányuló törekvéssel.

A fáradozás meghozta gyümölcsét.

1986. február 24-én megállapodás született a Nemzetközi Aranykulcs Szervezet párizsi iskolája /ICI/ és a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint az Országos Idegenforgalmi Hivatal között egy ICI Portástovábbképző Iskola Budapesten történő megnyitásáról.

1986. május 7-8-án a Magyar Szálloda Szövetség Balatonföldváron tartotta tavaszi tagértekezletét, melynek keretében külön szekcióülés foglalkozott az „Oktatás, szállodai szakemberképzés és továbbképzés” témakörével. Ennek jegyzőkönyvéből jelen íráshoz kapcsolódó részleteket idézek:

„Dr. Niklai Ákos, a Fórum Szálloda igazgatója korreferátumában a „Clefs d’Or” Nemzetközi Aranykulcs Szervezet vezetőinek budapesti látogatásáról tájékoztatja a tagértekezlet szekcióülését, különös tekintettel a szervezet által gesztorált Párizsi Portásiskolára (International Concierge Institute). …

A budapesti találkozón megállapodás született arra, hogy a Párizsi Nemzetközi Portásiskolának Budapesten fiókja nyílik. … Az iskola a Kereskedelmi és Vendéglátó Főiskola égisze alatt működik képzési- és továbbképzési feladatokkal. … A portásiskola átveszi és magyar viszonyokra alkalmazza a Párizsi Nemzetközi Portásiskola Oktatási anyagait.”

Eddig tehát eljutottunk és innen már a TGV - átvitt értelmű és személyhez kötött - sebességével dübörögtek az események.

1986. május 26-30. között az I.C.I. szakmai oktatásának tanulmányozása céljából egy delegáció utazott Párizsba. Ennek tagjai:

• Otto Vilmosné - Bk.M. Személyzeti és Oktatási Főosztály
• Komár Károly - Országos Idegenforgalmi Hivatal
• Dr. Csizmadia László - Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola
• Gunst András - Fórum Szálló, magyar ICI elnöke

Az ott folytatott tárgyalásokat követően részletesen kidolgozták a Magyarországon 1987. januárban beindítandó I.C.I. oktatási és vizsgáztatási rendszerét, tantervét, költségvetési részleteit.

1986. őszén mindezek pontosítására és véglegesítésére Budapestre jött prof. J. Meimon.

A Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola (KVIF) széles körben szétküldött tájékoztatója a következő szakaszt tartalmazza:

„A Magyar Szállodaszövetség, a Kereskedelmi Minisztérium illetékesei, valamint a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Idegenforgalmi Tanszékének előkészítő munkái után 1987. január végén beindítjuk az Aranykulcs Portásképző Iskolát, mint a főiskolai továbbképzési rendszer egyik céltanfolyamát.”

1987. januárjában, mint egy megvalósult újévi jókívánság, megindult az oktatás az I.C.I. Budapest - azóta legendásnak minősíthető - I. évfolyamának hallgatóival.

Az ICI első évfolyama a Fórum szálloda különtermében az évnyitón 1987-ben, Pierre Porte-al, a francia Aranykulcs elnökével

Az I.C.I. Budapest jelentősége szükségessé teszi még néhány olyan tény ismertetését, melyet kevesen vagy pontatlanul ismernek, így a jövőnek szóló referenciaként itt leírom.

Az előbbiekben látható volt, hogy az I.C.I. Budapest létesítésének folyamatába a Belkereskedelmi Minisztérium Személyzeti és Oktatási Főosztálya is bekapcsolódott. Szervezési lépéseket tett, ennek révén az iskola megalapításához szükséges financiális hátteret a magyar szálloda- és idegenforgalmi vállalatok segítségével biztosították. Például: a HungarHotels a Belkereskedelmi Minisztérium 1986. októberi átiratának alapján 50.000 (ötvenezer) forintot utalt át a KVIF számára.

A Főiskola a magyar I.C.I. működéséről és a felvételi lehetőségekről tájékoztatót szerkesztett. Ebben külön rész taglalta az „Iskola anyagi finanszírozása” témát, mely szerint:

„Az iskola önköltséges alapon működik.

Az iskola költségeinek fedezése három összegből tevődik össze:

• A hallgató tandíja. (Ez kezdetben 6000 Ft, 1992-ben 20.000 Ft.)
• A küldő vállalat hozzájárulása.      (Ez kezdetben 11.000 Ft,1990-ben 19.000 Ft, 1992-ben 41.000 Ft.)
• Az OIH valutáris hozzájárulása hallgatónként 250 USD.

Az O.I.H. (Országos Idegenforgalmi Hivatal) hozzájárulása elismeréssel méltánylandó és kiemelendő. Ezt a hallgatónkénti USD 250-et az intézmények közötti szerződés szerint a párizsi I.C.I.-nek kellett átutalni a részükről rendelkezésünkre bocsátott működési rendszerért, azaz, hogy egy nemzetközileg (be)jegyzett szakképző iskola magyarországi fiókintézeteként működhettünk.

Az összeg jelentőségét azért hangsúlyozom, mert ekkor hivatalosan a „kötött valutagazdálkodás” irányelvei adták a törvényi kereteket, és ezek a legaprólékosabban szabályozták és ellenőriztették, hogy egy intézmény mire fordítja a népgazdaság nagy erőkifejtése révén megszerzett valutát. Ez - is - természetesen 1992-re módosult.

 

Tanulmányi értesítő az ICI hallgatói számára 

 

 A már említett KVIF tájékoztatóból idézek egy másik, jelentős bekezdést:

„A végzettek közül az 5 legjobb eredményt elért hallgató számára a Nemzetközi Aranykulcs Szervezet 2 hónapos training-programot szervez New-Yorkban, Párizsban, Bécsben, Barcelonában és ott biztosítja a szállodában történő gyakorlati foglalkoztatásokat is.”

Ha ez, a felsorolt helyszínek teljességében nem is valósult meg, néhány esetben mégis lehetőséget nyújtott arra, hogy a végzettek közül az I.C.I. égisze alatt ifjú kollégák kijuthassanak „Nyugatra”. Ennek keretében került ki Wien-be az első évfolyamból Barnucz Nándor, a másodikból Krasznai Gábor. Őket azért említem név szerint, mert a kezdő tréning időszak után sikerült olyan engedélyeket megszerezniük, melyek lehetővé tették számukra, hogy nem disszidensként kinn maradjanak.

Barnucz Nándor 1988. májusban, a Hilton Wien-ben kezdte gyakorlati foglalkoztatását és jelenleg is ott dolgozik, de már rangidős portásként.

Többen pillanthattak be az európai felső tízezer életébe Evian-ban, a Royal Club luxus- szállodában töltött gyakorlati idejükben. Ez azért érdemel külön hangsúlyt, mert annak főportása „külföldre szakadt hazánkfia”, Toth Gregoire volt, aki szívesen fogadta a magyar fiatalokat és néhányukkal azóta is tartja a kapcsolatot.

A szállodavállalatok természetesen figyelemmel kísérték a részükről küldött I.C.I. hallgatókat és továbbra is nyújtottak támogatást, ha valamilyen vonatkozásban I.C.I.-al kapcsolatos kérés érkezett. Ennek alátámasztására kiemelek egy kedves színfoltot az ismeretszerzés folyamatából.

A párizsi iskolával létesült kapcsolatnak volt még egy csáberejű eleme: minden évfolyam hallgatói és oktatói számára egy 6-napos párizsi tanulmányút. A KVIF részéről Dr. Csizmadia László, mint az I.C.I. igazgatója a decemberben vagy januárban szervezett utazások előtt levelet írt, pl. a HungarHotels vezérigazgatójának és kérte: „támogassa a kollégák párizsi tanulmányútját azzal, hogy a fejenkénti …. Ft-os utazási költséget biztosítja számukra”. Ennek a kérésnek a vezérigazgatók nem álltak ellen, így az elsőt követő több évfolyam repülőútját saját dolgozói részére a HungarHotels fizette.

Az, hogy a tizenegy végzett évfolyam hallgatóiban milyen emlékek maradtak meg ezekről az utakról; milyen új benyomások érték őket akkor, nem ennek az írásnak a témája, de úgy hiszem, érdekes lenne az általuk megélt apróbb-nagyobb történetekből egy csokorravalót összeszedni, afféle kis emlékező írást kérni tőlük, mert ezek a jelen, hivatalosnak tekinthető összefoglaláson kívül a személyes emlékezés érzelmi elemeit is tartalmaznák.

 Epilógus: 1998. augusztus 27-én Dr. Csizmadia László – a KVIF főigazgatója - megbeszélésre hívta Hegedűs Ernőt, Gunst Andrást és Kalmár Györgyöt.

Tárgy: az akkreditált idegenforgalmi szakmenedzser képzés szálláshely menedzsment              szakirányának és az Aranykulcs Portásképzés lehetséges kapcsolatai

A megoldás lehetőségeinek keresése közepette egyre nyilvánvalóbb lett, hogy az I.C.I. budapesti tagozata a korábbi feltételek szerint nem működhet.

A készült „Emlékeztető”-ben ez olvasható: „Gunst András kifejti, hogy sajnos – de érthető -, az eredeti Aranykulcs képzés nem folytatható. Ma már a szállodák nem képesek több hónapra nélkülözni a dolgozóikat.”

Ezt követően 1999. szeptember 15-én Dr. Csizmadia László is írt egy újabb „Emlékeztető”-t. Ebből idézek részleteket:

„A régi rendszerben kifutott az utolsó Aranykulcsos portás képző évfolyam. A további együttműködést, képzést egy évvel ezelőtt Meimon úrral olyan formában egyeztettük, hogy a közben akkreditált idegenforgalmi szakmenedzser képzésből a szálláshely menedzsment specializációba kívánjuk lehetővé tenni, hogy innen a nemzetközi diplomát megszerezni kívánó hallgatók közül válasszuk ki azt a 15-20 főt, aki az aranykulcsos portás vizsgát is leteheti.

Közben a Nemzetközi Aranykulcs vezetésében váltás történt. A párizsi székhely átkerült Kanadába, Montrealba. A Nemzetközi Igazgató feladatkörét dr. Michel Langlois kanadai professzor vette át ….  1999. szeptember 13-án Langlois professzor Budapestre érkezett és 14-én a Főiskolán megbeszélést folytattunk. A Nemzetközi Igazgató ismertette a nemzetközi portásképzőben bekövetkezett változásokat. Átadta programjaik rövid ismertető leírását. Mi bemutattuk az idegenforgalmi szakmenedzser képzés modulizált tantervi programjait, amelyek messzemenően többet nyújtanak, mint a nemzetközi portásképző iskola bármelyik tanterve ….   Megegyeztünk, hogy a most induló második éves idegenforgalmi szakmenedzser szak szálláshely specializációra jelentkezett hallgatók között az Aranykulcs portás vizsgára való felkészülési és vizsgatételi lehetőségét meghirdetjük.”

Folytatás azonban nem lett, és ezzel vége a mesének …

 

Az I.C.I. embléma alatt korábban megjelent Paris-Budapest-Montreal jelzés a Mr. Langlois részéről átadott tájékoztató anyagon már csak Paris-Montreal-ként szerepel.

Sic transit gloria mundi? … Nem ezt érzem. Nincs bennem idült, sopánkodással átitatott nosztalgia.

Változás az I.C.I. szervezetében és kataklizmaszerű változások egy világrendszerben – ez természetesen kihat mindenre. A korábbi keretekben és formákban az I.C.I. Budapest nem volt továbbvihető. Úgy gondolhatunk vissza rá, mint egy fényjátékra, mely hirtelen lobbant fel egy lehetőségeiben behatárolt, sajátos korszak szakoktatási horizontján. Működése és hatása maradandó és továbbgyűrűző mindazok részéről, akik részt vettek benne, akár hallgatóként, akár oktatóként.